Mi így szeretjük

Nagytatánk ügyes kicsi székely ember volt. A szó szoros értelmében. Kinézete akár a Fából faragott királyfi, öntörvényű, makacs, saját útját járó, természetben élő. Kevesen értették és ő nem is akarta, hogy értsék. Csak járta a maga útját. Jól, rosszul, öntörvényűen és szabadon. Nem volt a szavak embere. Tetteivel, öntörvényűségével tanított. Ritkán szólt, velőset. Ezek a ritka megnyilvánulásai olyan erővel hatottak, hogy beégtek a lelkünkbe. Egyedi, szabad szelleme soha semmilyen korlátok közé nem szorult. Ő így volt boldog. Mi így szerettük.

Rengeteg dologra megtanítottak mások által furának vélt megnyilvánulásai. Alapbölcsességeket közvetített. Először is megtanított „hümmögni”. Amikor a locsi-fecsi fehérnépek próbálták szóra bírni, összehúzta szemöldökét, szemében huncut mosoly csillant és annyit mondott: Hmmm. Ebben minden benne volt, a vélemény, a figyelek rád, a van véleményem, az egész világnézete. Mi így szerettük.

Volt neki egy hatalmas zokni kupaca. A kupacban két egyforma zoknit nem is próbáltunk keresni, tudtuk, hogy nincs. Minden zokniból egy darab volt, különös szemlélete miatt. Amikor kilyukadt valamelyik, lehúzta és egyszerűen kidobta. A jót megtartotta. Az évek során így gyűlt össze csodálatos gyűjteménye. Szerinte a zoknigyár hatalmas tévedése, hogy különböző mintájú zoknikat gyárt. Ezzel egyrészt meg akarnak gazdagodni, másrészt felesleges időpocsékolásra késztetik az embereket a párosítgatással. A zokninak egyetlen funkciója van, mondta bölcsen, ne fázzon a lábad. Tehát mindegy milyen színű, mindegy hogy egyforma vagy sem, a lényeg, hogy ne legyen lyukas és melegítsen. Soha nem láttunk rajta két egyforma zoknit. Mi így szerettük.

Ősszel, ha megfáztunk, választhattunk a zoknikupacból három zoknit. Mind a három különbözött. Ez olyan muris volt. Kettőt a lábunkra húztunk, a vastagabb, puhább fajtából. A harmadikat jó meleg sóval megtöltötte nagyikánk és a mellkasunkra tette. Mellé egy nagy kanál finom lépesméz járt, a nagytatánk méhei által gyűjtöttből. Kiváltságosnak éreztük magunkat, kiélveztük a gondoskodásuk minden percét. Mi így szerettük.

Elkezdtük a sópárnák tervezését. Gondolkodtunk, milyen anyagba zárjuk ezt a gyógynövénykeverékes illatos csodát. Legyen egyforma színű. Milyen színű. És akkor eszünkbe jutott a nagytatánk zoknikupaca. A maga egyediségével. Mindegyik darabnak lelke, története volt. Bármelyiket választottuk belőle, örömöt okozott, a meleg sóval megtöltve mellkasunkon szinte meséket duruzsolt. Mi így szerettük.

Gyógynövényes sópárnáinkra nézek. Ahány darab annyi színű. Eszembe jut nagytatánk. A zoknikupac. Bármelyiket választhatom, mindegyik kedves lelkemnek. Néha a mellkasomra teszem. Előtte húzok a lábamra két jó meleg zoknit. Nem egyformák.  Átjár a finom puha meleg. Eszembe jutnak illatok, zsongások, mesék. Nagytatánk. A Fából faragott királyfi, öntörvényű, makacs, saját útját járó, természetben élő. Mi így szeretjük.

Mellkasomon a sópárna. Komótosan eszek egy nagy kanál finom lépesmézet. Lábaimon puha meleg zokni. Nagytatánkra gondolok. Mosolyogva hümmögök egy nagyot. Szabad vagyok és boldog. Mi így szeretjük.

Örömünkre szolgál, hogy olyan élvezettel olvasol minket, mint amilyen szeretettel mi írjuk bejegyzéseinket.

Ha a cikkeink kapcsán gondolat ébredt benned, oszd meg velünk alább hozzászólásban. Látogass meg minket a Szénafüvek Családi Manufaktúra honlapján, de szívesen látunk a gyógynövényes tönköly- és sópárnáink  Szénafüvek Párnamanufaktúra Facebook oldalán is.