Biztosan mindenki emlékszik arra, amikor tokától bokáig ünneplő ruhában állt az óvodában-iskolában, és énekelte, hogy „Orgona ága, barackfa virága…” Az édesanyákról való megemlékezés egészen az ókori görögökig nyúlik vissza, amikor az istenek anyja, Rheia számára szerveztek tavaszi ünnepségeket. Ezt a szokást pedig a rómaiak is átvették, így indult útjára az anyák napi ünneplés a világban…
Az újkori anyák napját az angolszász világnak köszönhetjük
Ahogy az ókorban, úgy a későbbiek folyamán sem az egyéni, hanem a közös köszöntés volt jellemző az anyák napjára. Mostani jellegéhez a 16. század eleji Angliában kezdett hasonlítani, a gyarmatosítóknak köszönhetően pedig világszerte elterjedt. Elsőként az USA-n belül Bostonban ünnepelték meg az édesanyákat 1872-ben. 1914 óta hivatalos ünnepnek számít a május második vasárnapján tartott anyák napja az Egyesült Államokban.
Anna Jarvis, aki ezt elérte, élete végére már nem akarta, hogy nevét összefüggésbe hozzák az ünneppel: mérhetetlenül haragudott amiatt, hogy elüzletiesítették az ünnepet, és tiszteletadás helyett az élő és az elhunyt anyák számára, sokan csak saját hasznukat látták benne.
Május másodika nemcsak a tengerentúlon, hanem más angolszász országokban is az anyák napja időpontja, az ausztrálok és a britek is ekkor köszöntik az édesanyákat. Előbbieknél él egy nagyon kedves hagyomány: színes szegfűt visel a ruháján az, akinek még él az édesanyja, és fehérrel fejezi ki gyászát és tiszteletét, aki már elvesztette.
Importáltuk az anyák napját
Itthon viszonylag sokat kellett várni az anyák hivatalos köszöntésére: ünnepséget első ízben Pesterzsébeten a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartott 1925-ben, egybevonva a májusi Mária-tisztelettel. A hagyományt egy államtitkár felesége, Petri Pálné hozta be az USA-ból. Hivatalosan 1928-tól tartjuk ezt az ünnepet. Nálunk – azóta is – a versmondás, éneklés a leginkább elterjedt ünneplési mód, később, felnőttkorban pedig a virágcsokor ajándékozása. De családonként változhatnak a szokások, sokan főznek, sütnek vagy alkotnak valamit édesanyjuk számára, és – sajnos – itthon is lett mára egy elég erős anyagias vonatkozása.
A világ egyes pontjain különféleképpen ünnepelik az anyák napját
Az ausztráloknál már említett szokás mellett jellemző az is, hogy mindenféle édességgel, süteményekkel halmozzák el az anyákat, az angoloknál pedig egy bizonyos sütit sütnek édesanyjuk számára a gyerekek, ez az „anyák süteménye”.
Franciaországban jó dolga van az édesanyáknak: a május végére eső jeles napról ugyan már Napóleon is tett említést, de csak 1950 óta ünneplik hivatalosan. Ilyenkor az anyukák dolga nem más, mint az édes semmittevés: csemetéik „szolgálják ki” őket.
Brazíliában komoly családi ünnep az anyák napja: a templomlátogatás ugyanúgy a napi tevékenységek közt van ilyenkor, mint a gyermekek meglepetései – többnyire a miénkhez hasonlóan versek, dalok, előadások formájában. Az estét pedig sütögetéssel zárják május második vasárnapján.
Indiában még igen újkeletű az anyák napja, így nincsenek kialakult hagyományaik. Május második vasárnapján felköszöntik az anyákat, a boltokban csecsebecséket árulnak ennek apropóján, és az éttermek is különleges kínálattal készülnek.
Japánban sokat dolgoznak azon a gyerekek, hogy lenyűgözzék édesanyjukat: több rajzzal is készülnek, piros szegfűt ajándékoznak, illetve segédkeznek a napi főzésben.
Örömünkre szolgál, hogy olyan élvezettel olvasol minket, mint amilyen szeretettel mi írjuk bejegyzéseinket.
Ha a cikkeink kapcsán gondolat ébredt benned, oszd meg velünk alább hozzászólásban. Látogass meg minket a Szénafüvek Családi Manufaktúra honlapján, de szívesen látunk a gyógynövényes tönköly- és sópárnáink Szénafüvek Párnamanufaktúra Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: